Győri Gyufagyár (1867—1929)

Győri tanulmányok 9, Győr Megyei Város Tanácsa, Győr, 1988. 137-152. oldal
Szerző: Veszprémi György

„150 éve találta fel Irinyi János a gyufát (1836—1986)”

* * * 

* * *

Neubauer Károly az adott szűk keretek között nem volt képes fejleszteni gyárát. Két lehetőség nyílott erre; vagy új telephely után néz, vagy megveszi a bérelt házat és ott építkezik. Ez utóbbit választotta. Megvette — feleségével közösen — 6000 forintért Jerfy — Hergeszell — Antal házát és házterét. A vételárat a következő részletekben fizette ki: 1000 forintot lefizetett a szerződés aláírásakor, 1873. december 11-én; 1000 forintot egy év elteltével, 4000 forint fejében elvállalta Jerfy Antalnak a Győri Első Takarékpénztár irányában levő 4000 forint tartozását; erről kötelezvényt állítottak ki. A haszonélvezeti jog a szerződés aláírásával jogerőre emelkedett a közteher viselésével együtt. Az eladó megengedte, hogy a teljes vételár lefizetése előtt a tulajdonjog átszálljon Neubauer Károlyra és feleségére. A győri telekkönyvben a bekebelezés 1874. január 22-én megtörtént.
Neubauer Károly az ipari kiállításokat is felhasználta, hogy termékeit széles körben megismerjék. 1873-ban Bécsben érdeméremmel méltatták. 1874. augusztus 24-től augusztus 30-ig tartották a „Magyar orvosok és természetvizsgálók” XVII. nagygyűlésüket Győrben. Ebből az alkalomból augusztus 23-án, a Megyeházán ipari kiállítást rendeztek. Itt Neubauer Károly a III. szakosztályban — kézműipari tárgyaknál — ezüstérmet nyert. 1876-ban Szegeden kapott érdemérmet. 1896-ban Magyarország fennállásának ezeréves évfordulójára rendezett nagyszabású budapesti kiállításon millenniumi érmet szerzett.
A gyufagyár fejlődése lassú volt. 1870-ben 30 fő tevékenykedett meglehetősen primitív körülmények között; de a létszámhoz és a felszereléshez viszonyítva sokféle fajta gyufát állított elő. Ebben az időszakban egyéni cégként működött. Az 1872. május elsejei cégbírósági bejegyzés Neubauer Károlyt, Karl Neubauert regisztrált. A közismert nevet „Neubauer Károly és Fia — Carl Neubauer et Sohn“, csak 1889. január 10-én vette fel a gyár. Cégvezető Neubauer Károly és fia, Izidor volt, kik a cég képviseletében és a cég érvényes jegyzésére külön-külön jogosítva voltak.
Neubauer Károly nagy létszámú családja a gyufagyárban lakott. Az 1869. és az 1871-es országgyűlési választói jegyzékben a nádorvárosi gyufagyári lakásában vették fel Neubauer Károlyt. A későbbiek során sem költözött ki a gyár területéről. Fia, Izidor, Andrássy út 16. szám alatt épített egyemeletes lakóházat, melyre a lakhatósági engedélyt 1899. november 3-án kapta meg.
A létszámhoz, termeléshez és a bevételhez viszonyítva Neubauer Károlynak szerepelnie kellett volna a legtöbbet fizető adózók között. Később, amikor korszerűen berendezett gyárában 200 fő felett dolgoztak és Európán kívül a tengerentúlra is szállított gyufát, akkor sem számított gazdag embernek, legalábbis adózás szempontjából. Ez csak úgy lehetett, hogy különböző kölcsönöket vett fel gyára fejlesztésére és egy bizonyos összeget leírtak az adójából. Ha végignézzük a többi nagyiparos adóját, ugyanezzel a helyzettel találkozunk. 1910-ben 250 fővel, teljes kapacitással működött a gyufagyár, széles exportot lebonyolítva. Az adózás ezt a tényt most sem tükrözi.

* * *

A gyufagyár veszélyes üzem volt, ezt jól szemlélteti a sűrűn előforduló tűzesetek miatt a lakosság — sőt a közelben levő gyalogsági laktanya parancsnokának — tiltakozása is. Már az engedély megadása után kérték a gyár bezárását. Ezzel szemben Neubauer Károly állandóan építkezett, nemcsak a gyárának fejlesztése okából, hanem a gyakori tűzesetek miatt is. Közvetlen a századforduló utánra kialakult a Jerfy-féle házból és a hozzá tartozó telekrészekből a Neubauer Károly és Fia gyufagyár, a kornak megfelelő színvonalú épületekkel.
Területrendezéssel, építkezéssel eltűnt a nádorvárosi 76. számú ház és átváltozott Kálvária utca 55. számúvá. A hatalmas négyszög alakban felépített gyártelep főbejárata a Kálvária utca földszintes, 18 ablakos épületrészében volt. Itt jártak be a nagy társzekerek a nyersanyaggal és indultak áruval megrakottan a megrendelők felé. A Kert utcai oldalon emeletes üzemrész zárta le a telepet. Belül lakóépület is állt. Három testes kémény — több kisebb — ontotta a füstöt és a gyártásnál felszabadult gázokat. A kazánok 30 lóerős gőzgépet láttak el energiával 1897-ben.
A gyár védjegye két búzakalász között álló kakas volt. Számlákon használta Győr vármegye címerét is a három vágással: Duna, Rába, Rábca felírással és az ötágú koronával. M. kir. postatakarékpénztári számlájának száma 4130, a telefonjának hívószáma pedig 46-os volt.
1881. körül már 55-70 munkás között ingadozott a létszám és a megtermelt érték elérte az 52 000 forintot. A dolgozók keresete 60 krajcár és 1,50 forint volt. Az előállított gyufát 3/4 részben Magyarországon értékesítették, a fennmaradt részt Horvátországban, Szlavóniában, Alsó-Ausztriában és Galíciában. A termeléshez 1200 kg angol foszfor érkezett Hamburgon keresztül, 280 forint mázsánkénti áron. Kénszükséglet 70 000 kilogrammot tett ki, Olaszországból importálták Trieszt kikötőjén keresztül, 10,50 forintba került egy mázsa. Bécsből szerezték be 52 és 28 forint mázsánkénti áron a 3000 kilogramm enyvet és műgumit. Péterwaldból 1200 kg fehér cink 38 forintért, Tynauból 30 000 kg szalmapapír érkezett 11 forintért mázsaáron. A gyufaszálakat a gyárban állították elő magyar és cseh erdőkből szállított anyagból.
A termelés a 80-as években futott fel és az értékesítési nehézségek is ebben az évtizedben voltak a legnagyobbak; különösen a Németországba irányuló kivitelben. A német védővámok, a közlekedési vállalatok méltánytalan fuvartarifája a kereskedelmet sújtotta és ezen keresztül az ipart is. New Yorkból olcsóbban érkezett a gabona német földre, mint Győrből.

* * *

Az 1884-es esztendő jelentős fordulatot hozott a gyufagyár életében, fejlődésében. Neubauer Károly tervbe vette gyárának gőzerőre való átalakítását és kérelmét felterjesztette Győr Város Tanácsához. Győr szab. kir. város kapitánysága, mint elsőfokú iparhatóság, 1884. március 4-én elrendeli a szemlét, és azt március 14-én délután három órára tűzi ki. Meghívták a gyufagyár képviselőjét, Perl József ügyvédet; szakértőnek Kern Benő állami építészeti felügyelőt és Hauzer György tűzoltóparancsnokot. Az építési szándék elbírálására hivatalos volt Fügi Gusztáv építészeti elnök. A szomszédok képviseletében a szemlén részt vettek: Farkas János, ifj. Schuszter Pál, özv. Schuszter Mihályné, Schmikli András és Pvézi János háztulajdonosok. Az érdekelt feleket falragaszok és dobszó által értesítették a kapitányi szemle megtartásáról.
A szemlére jelentős néptömeg gyűlt össze: Falb Ferenc és társai a gőzerőre való átalakítás ellen foglaltak állást. A felvett jegyzőkönyvet a kapitány felterjesztette a tanácshoz. A tanács, mint másodfokú iparhatóság nem adott helyt az ellenvetésnek, és az építési engedélyt április 30-án megadta.
A helybeli cs. kir. katonai parancsnokság — mint szomszéd — június 10-én átírt — német nyelven — a városi kapitánysághoz, hogy a gyufagyár kéményein kiáramló gázok betegséget idéznek elő a katonák között. A kapitány közli a parancsnoksággal, hogy az illetékesek dobszó és falragaszok által értesítve lettek; komoly kifogást senki sem emelt az összegyűltek között. Egyébként a gyártelep csak annyiban nagyobbodott, amennyiben a gépek elhelyezése ezt indokolttá tette. A gyufagyár működése pedig szabályszerű engedély alapján történik. A kapitány a katonai parancsnokság kifogását június 18-án felterjeszti a tanácshoz, a tanács pedig június 23-án elmarasztalóan nyilatkozik magyar nyelven a parancsnokságnak.
Neubauer Károly az építkezést tovább folytatta. 1885-ben Fésűs János kőmívesmester végzi a szükséges átalakításokat és 10 méter magas kéményt épít. Ez a légfűtéshez szolgált és a kéngázok elvezetéséhez. 1887 májusában felmérik a gyufagyár előtti — hozzá tartozó — üres telket, mely fákkal volt beültetve. Ugyanis vita merült fel a terület nagyságáról a gyár bővítése során, azért vált szükségessé a terület pontos meghatározása. Azonban az üres terület felé való terjeszkedés nem valósult meg, még a későbbiek során sem.
1890-ben automata gépekkel szerelték fel a gyárat. A farönk feldarabolásától a csomagolásig 110 gép végezte a műveleteket. Négy év múlva 150 munkást foglalkoztatott a cég. Ismerjük ebből az évből a tisztviselőkart is. Raktárnok és üzletvezető: Neubauer Emil, könyvelő: Barun Károly, I. gépész: Galata Ferenc, II. gépész: Bognár János, gyalumester: Reschak Alajos, felügyelő: Jenney Sándor, a cég vezetője: Neubauer Károly és fia, Izidor. A gyár 20 főből álló kiképzett tűzoltótestület felett rendelkezett, megfelelő felszereléssel.
1895-ben, a január 23-i tűzvészkor leégett a fafeldolgozó gépműhely. Az újjáépítéskor a gyár területén egy lakóépület emelése is szerepelt a tervrajzon és az engedélyen egyaránt. Az építési hatóság több módosítást és változtatást írt elő a beadott tervekhez képest. Többek között a laboratóriumban, a főzőkazánok felett, a szellőzőkürttel összekötött tűzfogó ernyőt kellett alkalmazni. Megkövetelték a padláslépcső elzárásához a vasajtó készítését is Az építési bizottság jelentése a gépműhelyről és a lakóházról március 29-en szólt, az ugyancsak leégett gyufacsomagolóról pedig november 13-an kelteződött Az előbbi elkészülésének ideje július 11., az utóbbié november 15.
A gyufagyár napi teljesítménye 1897-ben 200 000 doboz, 15 millió szál gyufa. A megtermelt érték kb. 200 000 forint volt éves viszonylatban. A fajtaféleség elérte az ötvenet A gyár létszáma 140-150 fő között ingadozott.

A gyár anyagszükséglete 1897-ben:
Fa: 1200 öl, fatörzsek a dobozkészítéshez 300 köbméter.
Ládadeszka: 10 kocsirakomány.
Szalmapapír: 10 kocsirakomány.
Kén: 10 kocsirakomány.
Paraffin: (stearin és egyéb zsírok) 10 000 kg.
Menige: 5000 kg.
Foszfor: 3000 kg.
Enyv és egyéb kötőanyag: 10 000 kg.
Clomfehér: 8000 kg.
Címkék és egyéb nyomtatványok: 5000 forint.

Ezenkívül még felhasználtak többféle festéket és segédanyagokat, ismeretlen mennyiségben és értékben.

A gyufa készítésének folyamata:
1. Dobozkészítés.
2. Gyufaszálak előállítása.
3. Gyúlékony anyagok kezelése.
4. Gyufaszálak gépbe rakása.
5. Gyufaszálak bevonása paraffinnal.
6. Gyufaszálak bemártása, fejezése.
7. Gyufaszálak szárítása.
8. Dobozba rakás, csomagolás.

A doboz anyagát hámozógép állította elő egybefüggően, szalag alakjában fatörzsből. A kész faszilánkot osztályozógép vágta a megfelelő méretre. Hajtogatógép készítette a dobozt és ráragasztotta a címkét. A kénes gyufák csomagolása nem fadobozba, hanem papírhüvelybe történt. Ezt szintén gép állította elő. A gyár zökkenőmentes működése megkívánta, hogy 5-6 millió kész dobozzal rendelkezzen.
A dobozhoz és a gyufaszálakhoz szükséges nyersanyag előteremtése nem volt könnyű, importból kellett beszerezni, mert a hazai erdőgazdaságok nem termeltek megfelelő mennyiségű nyárfát és hársfát. Az aradi társkamara 1913-ban közölte a győriekkel, hogy a gyújtógyártás céljaira alkalmas nyárfáknak hiánya miatt felterjesztésileg kérte a kereskedelemügyi minisztert, ezen fáknak az állami erdőkben való termelésének, illetve beszerzésének előmozdítására. A győri gyufagyár beadványa helyeselte az aradi tárakamara akcióját, de kérte a gyufásdobozok készítéséhez szükséges hársfáknak az állam által való intenzív termelését is. A kamara a módosítást elfogadta és a miniszterhez felírt, hogy az orosz Aspe — rezgőnyárfa — faanyagon kívül a doboz készítéséhez szükséges hársfa is termeltessék. Ma már nem készülnek a dobozok hársfából, hanem jóval egyszerűbb és olcsóbb papírlemezből.
A kamara más téren is segítséget nyújtott a gyufagyáraknak. 1895-ben értesítette Neubauer Károlyt, hogy a Szerbiában működő gyufagyár, csupán a drága svéd gyufa előállításával foglalkozik. Az olcsóbb fajtájú gyufákból behozatalra szorul az ország.
Nemcsak a kamara kezdeményezett a gyufagyárak érdekében. 1900 februárjában belügyminiszteri átirat érkezett Győrbe — a kereskedelmi miniszter közbenjárása folytán — mely a magyar gyártmányú gyufának kért támogatást. A miniszter felhívta a hatóságokat, hogy a gyufaszükséglet beszerzése előtt győződjenek meg arról, hogy hazai gyártmány-e. A közönség körében is igyekezzenek népszerűséget szerezni a magyar gyufának.
A gyufaszálak készítése nagy gondosságot kívánt. Csomó nélküli fából, körfűrésszel egyenlő részekre szabták. Ezt szálvágó gépeken méretre vágták, majd gépi úton rendezték. További gépek rámába rakták a szálakat, préselték, paraffinozták és fejbemártást végezték. A rámákban levő fejes gyufákat kamrában 2-3 óráig szárították. E folyamat végén a gyufa elkészült. A rázógép a rámából rendezetten kirázta s utána dobozokba rakták, fajták szerint csomagolták.

* * *

A Neubauer Károly és Fia gyufagyár 1898-ban jelentős építkezésbe kezdett. Győr város tanácsától engedélyt kért és kapott egy 35 négyzetméter fűtőfelületű, nyolc atmoszféra üzemnyomású Cornwall-kazán és kazánház megépítésére. Ez volt az utolsó nagyobb szabású fejlesztés a gyufagyár részvénytársasággá alakulása előtt. Az építkezést Neubauer Károly özvegye, Goldschmid Róza a társas cégjegyzék szerint a férje elhalálozása után 1895. február 22-én lett cégtag és fia, Izidor vezette. Az özvegy Gyula fiát 1898. február 4-én jegyeztette be cégvezetőnek. Nem sokáig töltötte be ezt a tisztet, 1899. december 22-én a közkereseti társaságba egyforma képviseleti joggal belépett, és ugyanolyan jogokat és kötelezettségeket élvezett, mint özvegy édesanyja és Izidor bátyja.
Győr szab. kir. város kapitánysága 1898-ban ellenőrizte a gyufagyárban az egészségre ártalmas anyagok útját. A rendellenességek megszüntetése érdekében elrendelte, hogy a cég, vagy egy-egy pöcegödröt építtessen cementtel kirakva, vagy felfogókádakat állítson fel és ezeket kellő időben ürítse ki.
Kisebb-nagyobb építkezések továbbra is voltak, egészen a gyár tényleges megszűnéséig. (Okmányok tanúsága szerint papíron a leállás után még jó 10 évig szerepelt a gyufagyár, mint ténylegesen működő.) 1900. szeptember 29-én engedélyt kértek a városi tanácstól egy földszintes raktár építésére a gyártelep udvarán és az emeleten irodahelyiségeket magában foglaló épület emelésére. A gyufagyár 1901. március 23-i beadványa már csak az udvaron építendő raktárról szól.
A gyufagyárak közötti verseny élesedett Magyarországon, annak ellenére, hogy a gyufaimport jelentősen csökkent. A hazai gyárak megszámlálhatatlan féle és fajta gyufát gyártottak. Ebben a versenyben kellett megállni a helyét Neubauer Károly és Fia cégnek, mely bármennyire is modern volt, sem nagyságrendben, sem fejlettségben nem állt egy szinten az élenjáró magyar gyufagyárakkal. Az Unió gyufagyár budafoki üzemében készült a minden igényt kielégítő „Eke-gyufa”. Ennek több fajtáját állították elő: Eke biztonsági, Eke robogó szalon, Eke vihargyufa volt a legismertebb. Az Eke név az Erdélyi Kárpát Egyesület nevének kezdőbetűi. Ezen gyufák eladási árából 5 százalékot adott kulturális célra a budafoki gyár. Ezzel a propagandával Neubauer Károly is élt, amikor a mentő gyufájának hasznából 5 százalékot juttatott a Budapesti Mentőegyesületnek.
Nem csupán emberbaráti célokat mutatott a győri gyufagyár egyéb jótékonysága sem. A tűzoltóegyletnek nyújtott „szilveszteri” támogatás s a lapokban nyugtázott különböző adományok hozzátartoztak az üzleti élethez. Megállapítható, hogy gondosan ügyelt a cég, hogy az adakozásnál a középmezőnyben maradjon; se túl keveset, se túl sokat ne adjon. 1894-ben a győri és Győr vidéki iparvállalatok pénztára javára, a kötelékben álló iparvállalatok közül Neubauerék 50 forintot, a Magyar Gőzhajózási Rt 100 forintot, Neubauer és Witman ecetgyár 20 forintot adott. Az izraelita nőegylet Lloydban tartott táncestélyén jótékony célra Neubauer Gyula 1 forintot adományozott, míg 10, 5 és 3 forint között mozgott a többi adakozó támogatása.
Az Unió gyufagyárat a sajtó is erősen támogatta, amikor készítményeit így jellemezte: „a cég gyújtói tiszta magyar gyártmányok, a gyárban csak magyar munkásokat alkalmaznak, és magyar nyerstermékeket dolgoznak fel. A gyújtók sokkal jobbak és gazdaságosabbak, mint a most forgalomban levő többi afféle gyújtó.”
1901-ben a győri gyufagyár 230 munkást foglalkoztatott, és naponta 20 millió gyufaszálat állított elő, 1600 korona értékben. Két gőzkazánt, két gőzgépet működtet. A világítást 100 amperos dinamó szolgálja. A gyártás modern gépeken történik. Többek között: 15 darab berakó-, 3 mártó-, 9 gyufaszálhasító, 2 rendező-, 2 tisztító-, 2 hámozó-, 1 elosztó-, 1 törzsökfűrész-, 1 gyalu-, 3 őrlő-, 3 szárító-, 1 köszörű-, 3 körfűrész-, 3 tasak-., 10 doboz-, 2 kirázó-, 1 csomagoló-, 1 festő- és 1 darab homokozó-gép. Felhasznált anyagmennyiség egy évben: 200 kocsi hasábfa, 150 kocsi rönkfa, 12 kocsi szalmapapír, 12 vagon kén, 3 vagon színes papír, 3 vagon keményítő, 2 vagon klórkáli, 3 vagon enyv, 500 kg anilinfesték, 10 vagon egyéb vegyészeti festék és anyagok.
1902-ben kisebb építkezések folytak a gyár területén. Jelentősebb volt a termelés szempontjából a vízműépítés. A gyár engedélyt kapott a város polgármesterétől, hogy a Rába folyó jobb partján Neubauer József mérnök által készített tervek alapján vízi munkálatokat végezzen és tartson fenn. Az 50 mm belső átmérőjű és 40 méter hosszúságú karmantyús vascsőből készült vezeték a Győr-Ebenfurt vasút győri vízállomási épületében levő vízmedence fenekére erősítve, a medence helyiségében 50 cm mélységben a föld alatt egy aknában elhelyezett vízórán keresztül haladt és a vízállomás falán átvezetve, a vasút tulajdonát képező területen ment tovább. A csővezeték a vasút medencéjében a vízóra felett, a gyufagyár helyiségében a kiömlőnyílás felett elzárócsappal volt ellátva. Engedélyt kapott a gyufagyár arra, hogy a csővezetéken keresztül, a vízállomás medencéjéből a szükséges vizet elvezesse. Ez elég tetemes mennyiség volt. Az 1904. június havi vízfogyasztást ismerjük: ez 240 köbméter volt. A vezetek a szerződés szerint 1905-ben ment át a gyufagyár tulajdonába. Ettől az évtől kezdve a földesúri jogok elismeréséért, évi 5 koronát fizetett a gyár.
A gyufaárakról tájékoztatót kaphatunk Szabó Ignác újvárosi kereskedőnek küldött, 1903-ban kiállított számlájából:
10 csomag 60 nemzeti 10,40 korona
5 csomag fehér mikádó 6,00 korona
5 csomag barna svéd 4,60 korona
5 csomag méregmentes 6,50 korona
3 csomag 70 nemzeti 3,60 korona

* * *

1905. évben döntő változás állt be a Neubauer Károly és Fia gyufagyár életében. A január 13-án kiállított adásvételi szerződés alapján, tekintettel a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék által 1904. évi december hó 7-én, a XXXVIII. kötet 149. lapszámú hitelesített cégkivonatra, a gyár tulajdonjoga 96 000 korona vételárért átment a Vesuvius magyar gyufagyár Rt budapesti bejegyzett cégre. A szerződés három nádorvárosi — 78, 19, 80 számú — házra, kertre, háztérre vonatkozott. A gyár mellett munkáslakások is álltak, valószínűleg ezek is átmentek a Vesuvius Rt tulajdonába.
Ebben az időben a tulajdonosok már nem laktak a gyár területén. Neubauer Izidor az Andrássy utca 16. számú emeletes házában, Neubauer Gyula pedig a Munkácsy utca 10. szám alatt volt bérlő. Özv. Neubauer Károlyné 1901-ben kilépett a közkereseti társaságból, valószínű elhalálozása folytán. Az adásvételi szerződés Neubauer Izidor és Gyula névre szólt. A Vesuvius Rt győri gyufagyárának igazgatójául Neubauer Izidort nevezték ki.
1907 júliusában engedélyt kapott a gyufagyár szárítókamra, mártogatóműhely, kénezőhelyiség, s a meglevő kénező lebontása mellett, újból építendő töltő- és csomagolóterem, kirakóhelyiség, ruhatár, mosdó emelésére. Az építkezést a neves győri építőmester — nemességet szerzett — Hlatky Schlichter Lajos végezte az alábbi városi kikötéssel:
Győr város tanácsa az építkezési engedélyt Neubauer Izidor gyárigazgató a Vesuvius Rt nevében tett kötelező érvényű kijelentésére adta meg. Ennek értelmében a szárítókamrának az úttest felőli falazatát, az útszabályozás előtti vonalba építik meg. A gyár esetleges továbbfejlesztése esetén a kérdéses homlokzati falat minden kártérítési igény nélkül az Rt lebontatja és a megállapított szabályozási vonalba fognak építkezni. A tanács megállapította, hogy a szóban forgó fal csak 11 méter hosszú, ezért a szabályozási vonal betartásától a szabályozási terv kiegészítő részét képező műszaki leírás utolsó bekezdése értelmében eltekint. Az építkezés befejeztével, 1908. április hó 22-én felülvizsgálták a telepbővítést és az üzembevétel ellen rendőri szempontból az illetékesek kifogást nem emeltek.
1908 októberében a Vesuvius Rt egy 35 méter magas és 1,30 méter belső átmérőjű gyárkémény építésére kért engedélyt. A terveket Heinicke és Lelker mérnök és építési cég készítette, a kivitelezésre a megbízást Morvai János építőmester kapta.
A Vesuvius Rt részéről történt jelentős beruházás és fejlesztés, hosszú távú gyufagyártást feltételez. Az Rt vezetősége nem számolt a vidéki gyárának leépítésével, hanem inkább termelékenységének emelésével. Az első világháború kitörése és a nyersanyagellátásban történt jelentős zavarok azonban a piac beszűküléséhez torkollt, és az ezt követő gazdasági viszonyok hatására a gyár ideiglenesen, majd véglegesen leállt.
1908 után az I. világháború kitöréséig komolyabb esemény, építkezés nem történt a gyufagyár területén. A gyár igazgatósága az épületek állagát akarta megvédeni az illetéktelen homokbányászoktól, amikor panaszt emelt a városi tanácsnál. A gyufagyár Kert utcai részén homokdomb volt. Az utca szabályozása még nem történt meg. Az építkezők könnyűszerrel fejtették a domboldalt, megközelítve a gyár épületeinek falait. Az igazgatóság úgy vélte, ha tovább hordják a homokot, összedőlhet az épület, s ezért a felelősség és a kár a városra száll. A gyufagyár 1909. december hóban beadott panaszára a városi tanács érdemben válaszolt. Közli, hogy nem felel a magánosok illegális ásásáért, mely egyébként nem fenyegeti a gyár épületeinek épségét. Addig azonban, míg a Kert utca rendezése nem történik meg, megtiltja a homok hordását az épület falától három méter széles padkán és 1,5 méter rézsűn. A rendőrkapitányságot utasították, hogy szigorúan ellenőrizze, illetve akadályozza meg, hogy a kérdéses helyről magánosok homokot hordjanak.
1911-ben újra vita támadt a gyár előtti területről, melyet a Vesuvius Rt a helytelen felmérésből eredően a maga javára kiigazítani kért a mérnöki hivataltól. Ez a rész a gyár tartalékterülete volt, a további fejlesztés csak erre mehetett és 1911-ben még ezzel számoltak is. A fejlesztésből és az építkezésből nem vált valóra semmi, ha csak nem számítjuk Sokorai Antal kőmívesmester 1911-ben végzett nyolcfülkés árnyékszék építését.
1915-ben még dolgozott a gyár. Akkor Wágner Ágoston volt az igazgató. Három tisztviselőt foglalkoztatott a cég: Bergman Adolfot, Freund Dánielt és Koloszár Emíliát. 1918-ban már nem működött az üzem. A 3. ulánusezred használta raktárnak a „volt gyufagyár” épületeit.
A győri gyufagyár felszámolásának több oka lehetett. A háborús évek nyersanyaggondjai, az előállítási költségek tetemes emelkedése, a hazai gyufagyárak erős konkurenciája és a jelentősen beszűkült magyar piac. A gyufaipar országos nehézségeire két korabeli rendelet is utal. A kereskedelmi miniszter 1918-ban elrendelte a gyufaipari szövetség megalakítását budapesti székhellyel. A szervezet maga köré tömörítette mindazon vállalatokat, melyek gyufát gyártottak. A szövetség célja közé tartozott a gyufa gyártásához szükséges nyersanyagok és félgyártmányok beszerzése és a tagok közötti felosztása. Továbbá a gyufa forgalomba hozatalára, árára, igénybevételére, kivitel és behozatal szabályozására vonatkozó javaslatok megtétele és a kereskedelemügyi miniszter rendeletének végrehajtása. 1919 januárjában kormányrendelet jelent meg a gyufáról. Kötelezővé tették a gyufák és gyufakészletek bejelentését. Zárolták a gyufaárakat és elrendelték közszükségleti célokra való igénybevételét. A gyufa előállítását az illetékes miniszter igazolvány kiadásához kötötte. A kormány 1ehetővé tette azt is, hogy a magasabb gyufaáraktól eltérően hozzanak forgalomba gyújtót.
A Budapest központú Vesuvius Rt-nek — később Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt — nem fizetődött ki a győri gyár működése, ezért végleg leállították és eladták a Magyar Zománc és Fémáru Rt-nek. Győr színes ipari képe szegényebb lett egy olyan gyárral, mely országos viszonylatban korszakalkotó volt, mivel Magyarországon elsőnek itt készítettek svéd biztonsági gyújtót.
A Vesuvius győri gyufagyárának tulajdonjogát a Magyar Zománc és Fémárugyár Rt Pozsony megyei ligetfalui gyára 1918. szeptember 20-án vette meg a Szikra Magyar Gyufagyárak Rt-tól. A győri 1211. sz. tk. betétben A I. I. 4 sor 2264, 2265, 2266 és 2403 helyrajzi szám alatt felvett házas ingatlan 350 000 koronáért, az ebben az ingatlanban levő gyári berendezések, tárgyak, felszerelések 200 000 koronáért cseréltek tulajdonjogot. A vételügyletnél a ligetfalui gyár csak névlegesen szerepelt, mint vevő fél, mert a tényleges vevő a zománcárugyár testvérvállalata, Adolf Hahn et. Co G. m. b. H. turnteplici bejegyzett cég volt. A teljes vételárat az említett cég be is fizette a Magyar Zománc és Fémárugyár Rt pénztárába. Így a megvett ingóságoknak kizárólagos, az ingatlanoknak pedig telekkönyvön kívüli tulajdonosává vált. A vételmanipulációban felkért zománcárugyár dobozgyárrá kívánta átalakítani és mint ilyent, a zománcárugyár fiókjaként szándékozott nyilvántartani.
A Győri Királyi Törvényszék, mint Cégbíróság, a fióktelep bejegyzését a tulajdonos által kérelmezett formában megtagadta, tette ezt azért, mert a cég a telep önállóságát kidomborítani kívánta. Ebbeni szándékától a ligetfalui gyár nem állt el, ezért: „az általunk formailag szerzett tulajdont a tényleges szerzőre átbocsátjuk. Ennek folytán feltétlenül megadjuk az engedélyt arra, hogy a győri 1211 sz. betétben a . . . felvett ingatlanok tulajdonjoga a tényleges tulajdonos . . . avagy az általa jogutódja képen megjelendő harmadik személy vagy társaság javára bekebeleztessék.
Ungarische Email und
Metallwarenfabrik AG Ligetfalu
Elechemballagen et Maschinenfabrik
Adolf Hahn et Comp.
Gesellschaft mb. H”

Annak ellenére, hogy a gyufagyár véglegesen 1918. szeptember 20-án a zománcárugyár tulajdona lett, december hóban egy szárítóberendezés terve érkezett a „gyufagyár részére”, az Ung. Blechenballagenweken AG Projekteiner Trochenanlage für di . . . címen.
Bonyolítja a tisztánlátást, hogy a Magyar Fémdobozművek, mint a Magyar Zománc és Fémárugyár Rt ligetfalui fiókja, Győr városától követeli 1918 júliusától a katonaság által használt gyári épületekért a bért.
A zománcművek követelése a várostól:
1. hátralékbér 1918 júliusától októberig 800 korona,
2. telefonhasználat négy hétre 80 korona,
3. villanyhasználat 63 korona,
4. víz- és csatornadíj 135 korona,
összesen: 1078 korona.

Valószínű, hogy a vételár után még jó darabig üresen állt a gyár, mert a zűrzavaros politikai és gazdasági viszonyok nem kedveztek a betelepítésre. Hiteles forrásanyag nem áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk, hogy mikor kezdett termelni a zománcművek győri gyára. Közrejátszhatott az elképzelésekbe az igazságtalan trianoni békediktátum is, melynek értelmében a Felvidék és a dunántúli Pozsonyligetfalu a Csehszlovák Köztársaság része lett. Bár a tőke előtt az országhatárok nem képeznek akadályt, mégis nehézségbe ütközhetett egy kis üzemnek a működtetése a megváltozott politikai légkörben.
Újabb hírt csak 1924. december 30-án kapunk, Magyar Fémdobozművek néven, amikor 9 négyszögöl területet, ölenként négy aranykorona egységár mellett számított 612 000 koronáért a Kálvária utca vonalában megvett a várostól. Ez a keskeny és jelentéktelen földdarab a gyár előtt, telekkiigazítást szolgálta. A gyár működéséről 1929-30-as évekből vett adat szerint csak annyit tudunk, hogy sima és litografált dobozokat, bádogkannákat, plakátokat és gyógyszer dobozokat készített.
A megszűnt gyufagyár berendezését, a kornak megfelelő gépparkját megvette az új tulajdonos,bár annak látszólag semmi hasznát nem vette, szüksége nem volt rá, használni nem tudta; sorsuk, hova kerülésük ismeretlen.
1926-ban már semmi kapcsolata nem volt az üzemnek a Szikra Magyar Gyújtógyár Rt-vel, mégis működő gyárként szerepeltette kimutatásában a győri gyufagyárat.
Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe — Albertfalva,
Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe — Budafok,
Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe — Győr,
Szikra Magyar Gyújtógyárak Gyártelepe — Szeged.

A Szikra érdekeltségeken kívül a trianoni Magyarországon még a következő gyufagyárak működtek 1926-ban:
Spitzer Testvérek Gyufagyára, Baja, Erzsébet királyné utca 53.
Reisner Emánuel Gyufagyára, Gyula, Erdélyi Sándor utca 22.
Első Kecskeméti Gyufagyár Részvénytársaság, Kecskemét.
Kovács Ferenc Gyufagyára, Kiskunfélegyháza, Eszterházy utca 28.
Mayer Mór Fia Gyufagyára, Szombathely, Gyár út és Petőfi S. u. sarok.
Tiszavidéki Gyufagyár Részvénytársaság, Tokaj.
Gyufaárusító Részvénytársaság, Budapest, Andrássy út 102.

1986-ban — a jubileumi évben — 700 millió gyufa készült. A Gyufaipari Vállalat Központja és az 1. számú telepe Budapesten — Budatétény — Nagytétényi út 112. szám alatt tevékenykedik.

* * *

A győri gyufagyár hivatalosan csak 1929-ben szűnt meg, ugyanis 1929. február 26-án hozta meg dr. Varga Pál törvényszéki bíró az alább ismertetett végzést:
„Neubauer Károly és Fia cég ügyében, melynek tulajdonosai Neubauer Izidor és Neubauer Gyula gyufagyárosok, a királyi törvényszék, mint cégbíróság . . . előtt az 1927. évi III. t.c. 8. paragrafusa értelmében, a győri királyi törvényszéknél vezetett kereskedelmi társas cégjegyzék I. kötetének 185 lapján bevezetett Győrött telepes társas cég megszűnésének hivatalból leendő bejegyzésének tárgyában határozna, felhívja a fent nevezett cég birtokosát, esetleg annak netán létező jogutódját, hogy a cég megszűnésének bejegyzése ellen kifogása van, azt a felhívásnak a hivatalos lapban történő közzétételétől számított 45 nap alatt a cégbíróságnál terjessze elő, egyben az ez ügyben kibocsátott felhívás egy példányát a Budapesti Közlöny kiadóhivatalának az 1927. évi III. t.c. 3. paragrafusa értelmében egyszeri, díjtalanul leendő közzététele végett megküldeni.”
A cég megszűnésének bejelentése a Budapesti Közlöny 1929. évi május hó 30-án kelt számában megjelent. Kifogás ellene egyik oldalról sem merült fel, ezért Neubauer Károly és Fia céget a cégvezető megszűntnek tekintette október 12-én. Hivatalosan október 26-án történt meg a társas cégjegyzékben a gyufagyár törlése. Ezzel az aktussal okmányilag is végleg megszűnt Neubauer Károly és Fia cég, úgy, hogy közben bekövetkezett név- és tulajdonváltozást hivatalosan nem vették tudomásul.

* * *

A gyufagyár történelméhez szervesen kapcsolódnak a falai között lejátszódott munkásmozgalmi szervezkedések is. 1903. április hó 3-án a gyufagyár közel 200 munkása nyúlt a sztrájk fegyveréhez a mostoha bérezés és tűrhetetlen bánásmód miatt. Augusztus elsején a gyufagyár dolgozói népgyűlést szándékoztak tartani. A városi kapitányság azonban a megmozdulást nem engedélyezte, attól tartott, hogy a gyár munkásai újabb sztrájk szervezésére akarják az összejövetelt felhasználni. Ugyanis az április 3-án kirobbant sztrájkkal a dolgozók a rossz bánásmód megszüntetését kívánták elérni, később azonban 12 pontban foglalt bér- és egyéb kívánságok teljesítését követelték.
A sztrájkra az adott okot, hogy a raktárban egy munkásnő elkeseredésében kezet emelt a gyár tulajdonosára, aki erre egy csomag gyújtót vágott a munkásnő felé, de nem találta el. A dolgozók kivonultak a gyárból, s a sztrájkolási akaratukat bejelentették a rendőrségen. Tudomásukra hozták az illetékeseknek, hogy embertelen bánásmód miatt szüntették meg a tevékenységüket a gyárban; követelték ennek megszüntetését és egy gépésznek az elbocsátását, kinek ugyan szerepe nem volt a raktári incidensnél, de a munkások más okból nem voltak hajlandók megtűrni maguk között.
A sztrájk megkezdése után a tulajdonosok bezárták a gyárat és az alábbi nyilatkozatot függesztették ki: „A gyufagyári munkások saját érdekükben figyelmeztetnek; megokolatlan és meggondolatlan munka-abbahagyásuk következtében az alantiakra:
1. Azon munkás, vagy munkásnő, aki hétfőn reggel 6 órakor munkahelyén nem áll, a munkakönyvét ugyanaznap folyamán a rendőrkapitányságon átveheti s mint végleg elbocsátott tekintetik.
2. A gyár vezetősége kiköti magának azon jogot, hogy csak tetszés szerinti munkásokat fogad vissza munkába.”
A békéltetési tárgyalás április 5-én 10 órakor kezdődött a rendőrkapitányságon. A munkásokat négytagú megbízott és dr. György Károly ügyvéd képviselte. A hatóságot Nagy Mihály alrendőrkapitány és Hlavács Kornél iparfelügyelő. A dolgozók megbízottjai 12 pontban foglalták össze követeléseiket. Többek között általános béremelést és jobb bánásmódot akartak. Iható vizet kértek és rövidebb munkaidőt. Az érvényben levő munkarend reggel hattól este hatig tartott, kétórai pihenővel. Ezt egy órával szándékoztak megrövidíteni. Este hat órán túli munkáért külön bért kértek.
A gyárvezetés elzárkózott a fő követelések teljesítésétől. Bejelentették, ha a munkásokkal nem tudnak megegyezni, megszüntetik a gyárat. Arra hivatkoztak, hogy az osztrák gyufagyárak konkurenciáját a magasabb bérek fizetésével és rövidebb munkaidővel nem tudják kivédeni. Ha a dolgozók nem engednek követeléseikből, akkor feloszlatják a gyárat, a gépekét eladják és az üzem helyiségeit bérházzá alakítják át. Az ivóvíz bevezetésétől nem zárkóztak el, ők is hiányát érezték ennek. Hlavács Kornél iparfelügyelő vállalta magára a bevezetés kieszközlését. Ebben mindkét fél megegyezett. Továbbiakban azonban ki-ki ragaszkodott saját álláspontjához, így abbamaradt a tárgyalás. Délután három órakor a munkások megjelentek a gyár kapuja előtt és kérték a heti bérük kifizetését. Ez meg is történt, egy Gede nevezetű rendőrtizedes és két társa felügyelete mellett. A munkások hangulata jó volt, bíztak a sikerben, úgy gondolták, hogy még két hétig is kibírják a sztrájkot. Erre azonban nem került sor, a munkabeszüntetés hétfőn befejeződött és kedden délután egy órakor megkezdődött a munka a gyárban.
Általában a 12 pontban foglalt követeléseket teljesítette Neubauer Izidor és Neubauer Gyula. A béremelést a gyufa árának kedvezőbb értékesítésétől tették függővé. Bizonyos szakma munkásai azonban az alacsony gyufaáraktól függetlenül napi 10 fillér béremelést kaptak. A korabeli beszámolóból nem tűnik ki, hogy a munkaidő megrövidült volna. Ez nem is valószínű, mert ezen a ponton volt a legmerevebb álláspontja a gyufagyárnak; hivatkozva a külföldi versenyek következtében beállott eladási pangásra. Ebben az időben a gyárak többségében 11-12 óra volt a munkaidő. A gyárosok hamarabb belementek a béremelésbe, mint a munkaidő megrövidítésébe. Még 1936-ban is p1. a Gráb-féle műbőrgyárban reggel hattól, este hatig tartott a műszak, kétórai ebédszünettel.
A kor munkásszolidaritása még nem érett meg Győrben — de másutt sem igen —, hogy figyelmeztető vagy támogató sztrájkot szervezzenek a jobb és emberségesebb életet követelő dolgozók érdekében. Ellenben egyénileg vagy kisebb közösségek, pénzbeli vagy természetbeni segéllyel siettek a sztrájkolók helyzetén könnyíteni. A győri gyufagyár munkásai részére is érkeztek adományok. Többek között: Egyházmegyei Nyomda 2 korona, Pannonia Nyomda 1,40 korona, győri bádogosok 10 korona, Horváth Árpád 100 darab süteményt adott, Molnár Mihály 4 darab kenyeret, Földvári nevezetű egy hordó sört.
A kispénzű munkások is juttattak a még jobban rászorulóknak: Árki József, Borcsellás Ferenc, Nagy József, Lansev Nándor 10-10 fillért; Hopp Lajos, Hefler Ferenc, Németh János, Németh Károly, Kóra Mátyás, Mészáros Antal, Kovács István, Kozma István, Kozma András, Frekva Rudolf, Sass József 20-20 fillért; Horák László, Jács György 30-30 fillért; Schlichter Ede, Láng Mátyás 40-40 fillért; Stanyó István 60 és Schmeili József 80 fillérrel járult hozzá a segélyalaphoz. A tehetősebb dolgozók közül egy magát megnevezni nem akaró munkás 2 koronát; Dincsér István, Olényi Sándor, Bajcsi István, Csiszár Antal és Schram Gyula 1-l koronát adott.
A pénzbeli adományt megfelelően szemlélteti a gyufagyári munkások egy heti bérének összevetése. Általában 4-5-6 korona volt a kereset, de ebből levontak 52 fillért betegsegélyre és 12 fillért balesetbiztosításra.
Új jelenség volt a munkásmegmozdulásban, hagy a sztrájkot nem bérkövetelés, hanem Neubauer Gyulának és Neubauer Izidornak fékezhetetlen durva természete indította el — Köllek Mária munkáslányt felpofozta az utóbbi, és előbbi Mender Istvánnét durván sértegette, majd egy hatalmas csomag gyufát vágott hozzá —‚ de rövidesen bér- és szociális követelésekre is kiterjedt. Az egységes fellépés részben sikert hozott a munkások részére, de ebbe a gyártulajdonosok nem jószántukból mentek bele, és a sztrájk irányítóját mindenképpen el szerették volna bocsátani. Ezért Neubauer Gyula feljelentette a rendőrségen Kaszkay Györgyöt azon a címen, hogy ő biztatta a munkásokat, hogy ne vegyék fel a munkát. A rendőrség be is idézte a megnevezettet: további sorsáról nem tudunk bizonyosat. Ellenben ősszel, valószínű besúgó útján elbocsátottak egy dolgozót, aki 17 évig volt alkalmazásban a gyufagyárban. Feltehető, hogy ő is a gyáriak bizalmi férfija volt. Jól szemlélteti a társtulajdonos Neubauer Izidor emberi magatartását az a tény is, hogy házmesterét úgy megverte, hogy a keze eltörött!
Az 1903-as sztrájk nem volt elszigetelt jelenség Győrben. Nem tartozott a különösebb események közé, mert az év folyamán a gyufagyáron kívül számos szakmában kirobbant bérharc kevesebb vagy több sikerrel végződött. Az év sem volt meghatározó, hisz tovább folytatódtak a következő esztendőben is a megmozdulások. A sztrájk fegyveréhez végső fokon, a legnagyobb elkeseredésében nyúlt a kétkezi dolgozó; soha nem volt biztos abban, hogy győz is. Hosszú sztrájkra nem tudott berendezkedni, mert nem volt anyagi tartaléka a megélhetéshez és számos esetben nemcsak a munkaadóval, hanem a sztrájktörőkkel is meg kellett küzdenie. A szociáldemokraták újsága, név szerint említi a „gyászvitézeket” okulás céljából. A gyufagyári munkások sora egységes volt. Nem tudunk sztrájktörőkről.
Az 1906-os esztendőben — mint ahogy előtte, úgy utána — sem csökkent a feszültség a foglalkoztató és foglalkoztatott között. Az öntudat fokozását jelentette az a tény, hogy nemcsak béremelésért, hanem az emberi méltóság megsértése miatt is kirobbant a munka beszüntetése. Jó példa erre a gyufagyári novemberi sztrájk. Neubauer Izidor igazgató nem tagadta meg önmagát — a múlt eseményein sem okult —‚ durva, kötekedő, pofozkodó vezetőtípus volt, és az is maradt. Fiatal gyermeklányokat nyomdafestéket nem tűrő hangon korholta és tettleg bántalmazta. A női munkások érdekében hagyta abba a munkát a gyufagyári kollektíva, jobb, emberségesebb igazgatót követeltek. Ebben az évben — 1906-ban — már részvénytársaság formájában működött a gyufagyár. Nincs tudomásunk arról, hogy a Vesuvius vezetősége leváltotta volna Neubauer Izidort a munkások követelésére.

Gyufagyárra vonatkozó munkák:
Bay Ferenc: A Győri Lloyd . . . Győr. 1942. 156 oldal.
Magyarország Kereskedelmi- Ipari- és Mezőgazdasági Címtára, Budapest, 1926.
Magyarország és Külföld: 1901. január 10. Magyar ipar.
Magyarország és Külföld: 1901. Január 10. Vegyészeti gyufagyár Győrött.
Új Magyar Lexikon, Budapest, 1962. Gyufa gyártása.
Vasárnapi Lapok: 1897. június 27. Képek a győri gyufagyárról.
Veszprémi György: Egy elfelejtett győri gyár. Helytörténeti tan. 1985.
Veszprémi György: Győri gyufagyár (1867—1929), tanulmány, 1987.

Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győr: Győri Kereskedelmi- és Iparkamara jegyzőkönyvei:
1895. Gyufa egyedáruság Szerbiában.
1902. Gyári munkások kötelező balesetbiztosítása.
1904. Az ipari munkások biztosítása munkaképtelenség esetén.
1913. Gyújtógyártás eltiltása fehér vagy sárga foszforral.
1913. Gyújtógyártáshoz szükséges nyárfák termelése.
1914. Gyufa foszforral való gyártásának tilalma.

Naptárak:
Hölgyek és urak millenniumi naptára 1894. Győr gyárai.
Hölgyek és urak győri millenniumi naptára 1895. Gyáripar.
Szőgy győri naptára 1897. Hirdetés a gyufagyárnak.

Sajtó:
Győri Közlöny: 1872. január 4. Tűz.
Győri Közlöny: 1876. január 20. Dr. Konek Sándor egy. tan. Megállapítása . . .
Győri Közlöny: 1887. augusztus 20. Negyven millió elégett.
Győri Közlöny: 1895. január 24. Gyufagyár égése.
Győri Hírlap: 1894. december 2. Nyilvános köszönet.
Győri Hírlap: 1895. január 24. Tüzek. Köszönetnyilvánítás.
Győri Hírlap: 1895. szeptember 5. Ég a gyufagyár.
Győri Hírlap: 1900. február 16. A miniszter a magyar gyufáért.
Győri Hírlap: 1903. április 4. Sztrájk a gyufagyárban.
Győri Hírlap: 1903. április 5. Gyufagyári sztrájk.
Győri Hírlap: 1903. április 7. A gyufagyári sztrájk vége.
Népakarat: 1906. november 18. Sztrájk a gyufagyárban.
Győri M. Lapja: 1903. április 12. Sztrájk a győri gyufagyárban.
Győri M. Lapja: 1903. április 19. Győzelmes sztrájk.
Győri M. Lapja: 1903. április 26. Gyufagyári sztrájk utójátéka.
Győri M. Lapja: 1903. november 29. Gyufagyári partifűrer.
Győri M. Lapja: 1903. augusztus 2. Amikor a gyáros úr hazudik.