Születési év: 1940
Foglalkozás: nyugdíjas szakács, konyhavezető
Lakhely: Budapest
Gyűjtési terület: magyar és külföldi gyufacímkék a világ minden részéből
Interjúkészítés ideje: 2009. június 18.
Mióta foglalkozol gyufacímkék gyűjtésével?
Már az 1950-es években elkezdtem gyűjteni a gyufacímkéket, először ösztönszerűen, autodidakta módon. Úgy gyűjtöttem a gyufacímkéket, hogy összeszedtem a kiürült gyufásdobozokat, és ezekről a címkéket leáztattam.
Mi volt az indíttatás, kinek/minek hatására kezdtél ezzel a gyűjtési területtel foglalkozni?
Az inspirált, hogy a Budafoki Gyufagyár mellett laktunk Budatétényben. Az egyik jóbarátom, iskolatársam szülei dolgoztak a gyufagyárban, később ez a barátom is ott dolgozott. Így bejárásom volt a gyárba. Tulajdonképpen úgy ,,fertőződtem” meg ezzel a hobbival, hogy volt egy 9 darabból álló sorozat - Erdei állatok, és kisebb 30 filléres Vízimadarak sorozat, ami nekem nagyon tetszett. Ebben az időben még egy gyufásdoboz 30 fillérbe került, majd később hosszú ideig 40 fillér volt. Ekkor a gyufásdobozok még nem kartonból készültek, hanem falemezből, erre volt a gyufacímke ráragasztva
Később a 60-as évek elején 1961-ben, amikor a Budapest Csokoládégyár üzemi konyháján dolgoztam, megismerkedtem az öltőző őrével - idős férfival, aki éppen ráunt a gyufacímke gyűjtésre és eladta nekem a gyufacímke gyűjteményét, ami jelentős előrelépés, gyarapodás volt számomra.
Hogyan viszonyult a környezeted (feleség, gyerekek, rokonok, barátok, munkatársak) ehhez a hobbihoz?
Amikor még diákként elkezdtem a gyűjtést, Édesanyám – akire a mai napig szeretettel és tisztelettel gondolok – támogatott, segített ebben. Bár szegények voltunk, de azért mindig költhettem egy keveset a gyufacímkékre.
Később, amikor megnősültem, a feleségem is támogatta a hobbimat, és bár Ő nem gyűjti a címkéket, de elfogadja, hogy számomra ez fontos, és a mai napig támogat ebben.
A gyufához, mint használati tárgyhoz sok gyűjtési ág kapcsolódik. Mi a gyűjtési területed a gyufa témában? (gondolok itt a következő kategóriákra: gyufacímke, gyufásdoboz, vagy földrajzi terület, motívumok, gyártási időszak, stb. ...)
Én a gyufacímkéket gyűjtöm. Minden olyan címke érdekel, ami nekem nincs meg. Rengeteg katalógusom van Ausztriától Ausztráliáig.
Ausztrália – ez a földrésznyi ország – több tartományból áll, és mint minden országról, erről is megállapítható valamilyen sajátosság a gyufacímkék vonatkozásában. Ausztráliára jellemző a „csomagküldő kereskedelem” az óriási távolságok miatt. A gyufásdobozokat nagy dobozokban küldik a távoli településekre, hogy kitartson 2-3 hónapig, amíg jön a következő szállítmány. A sorozatokat jellemzően 62-64 db-os tételekben adják ki (a sorozatok amellett, hogy szépek, ismeretterjesztő célt is szolgálnak: állat, növény, történelem stb…).
A gyufacímke katalógusokból tehát fel tudom dolgozni a különböző országokat. Kedvenc országom például Jugoszlávia. Gyönyörű gyufacímkéket, sorozatokat adtak ki (virág, állat, népviseletek, stb…). De csodálatos címkéket adtak ki még a hollandok és a nyugatnémetek is. Kedvenc országom még Finnország (már csak családi kötődés után is, ugyanis Nagyanyám finn származású volt).
Vannak természetesen gyufásdobozaim is, de ezeket nem gyűjtöm, csak elteszem, mint csereanyagot.
Volt-e más gyűjtési terület, amivel az évek során foglalkoztál?
Egy időben gyűjtöttem a képes levelezőlapokat is. A budatétényi házunk padlásán ugyanis rengeteg régi képes levelezőlapot találtam. De ezt a gyűjteményt inkább arra használtam, hogy „pénzt csináljak” belőle. A képes levelezőlapokért kapott pénzből pedig gyufacímkéket vásároltam. De van bélyeggyűjteményem, sajtcímkéim, dohánypapír tasakjaim. Ezeket a tárgyakat azonban nem gyűjtöttem, csak elraktam őket, hogy hátha még jó lesz valamire. Később ez nekem megtérült, mert el tudtam adni, cserélni gyufacímkékre.
Ha be szeretnéd mutatni, jellemezni akarnád néhány mondatban gyűjteményed, annak jellemzőit, ezt hogyan tennéd meg?
Rengeteg gyufacímkém van, több mint száz országból. Persze van olyan ország ezek között, ahonnan csak néhány darab van a gyűjteményemben.
Mekkora, hány darabból áll a gyűjteményed?
Nem számoltam még össze őket, de kb. 500 000 db biztosan van. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi fajta van, ugyanis rengeteg csereanyagom van. Csereanyagnak azt tekintem, amiből egynél több gyufacímkém van. A csereanyagot is érdemes rendszerezni, ugyanis ha találkozok egy gyűjtőtárssal, akkor ezekből tudok adni, cserélni gyufacímkét. Rengeteg szovjet és csehszlovák kiadású gyufacímkém van, ezekből olyan nagy darabszámban vannak a birtokomban, hogy ezek feldolgozását mindig halogatom.
Szeretném, ha elmesélnél a gyűjteményeddel kapcsolatban egy érdekes epizódot, ami emlékezetes maradt?
A Metropol újságban jelent meg 2008 őszén egy rövid interjú, amit a lap újságírója készített velem. Erre az újságcikkre hivatkozva nemrégiben telefonon megkeresett és azután személyesen is felkeresett egy hölgy, aki hozott nekem egy dobozban gyufacímkéket és gyufásdobozokat azzal, hogy ezeket nekem hozta. Amikor kérdeztem Tőle, hogy mégis mivel tartozom, csak egy köszönettel – mondta. Természetesen megköszöntem - mást nem fogadott el érte.
Amikor fénykorát élte a gyufacímkék gyűjtése, hogyan történt a gyakorlatban a gyűjtés?
Az egész Dorogon kezdődött. A dorogi klubot Borz László alapította. A bányászat akkoriban kiemelt szerepet kapott a népgazdaságban, így ott támogatva volt a kultúra is.
A gyufacímkegyűjtés a 60-as években nagyon népszerű hobbinak számított. Országszerte gyűjtőklubok alakultak. Én a Szakszervezetek Művelődési Házában (Fővárosi Művelődési Ház) működő hobbiklubnak voltam a tagja. Akkor a klub vezetőjét Antal Józsefnek hívták, aki fotóriporter, kereskedő és nem mellesleg nagy gyufacímkegyűjtő volt – főleg a régi magyar gyufacímkéket gyűjtötte. Ő sokat segített a gyűjtésben. A klubban megismertem nagyon sok gyűjtőtársat. Akkoriban egyébként ez nagyon népszerű hobbinak számított, becslésem szerint az országban néhány ezer gyűjtő volt, aki a gyufacímkéket gyűjtötte. A címkékhez a klubokon keresztül lehetett hozzájutni. Később már árulták őket papírboltokban is kis csomagokban. Ezenkívül rengeteg országgal leveleztem (gyűjtőkkel, klubokkal) és levelezés útján tudtam cserélni gyufacímkéket.
Egy gyűjtő számára a gyűjtés élményén, a gyűjteményével való foglakozáson, rendszerezésen túl, úgy gondolom, fontos lehet a bemutatás lehetősége. A mai internetes világunkban ez már nem jelent különösebb nehézséget. De hogyan történt ez a korábbi években, évtizedekben?
Voltak gyufacímke kiállítások a Fővárosi Művelődési Házban, ahová külföldről is jöttek kiállítók, és itt is lehetett a gyűjtőtársakkal kapcsolatokat szerezni és ápolni. Ezenkívül voltak börzék, ahol lehetett cserélni a címkéket. De más országokban is voltak kiállítások, én például két alkalommal is kijutottam ennek kapcsán Csehszlovákiába.
Napjainkban a gyufacímkegyűjtés nem számít divatos gyűjtési területnek. Milyen szervezett lehetőségek vannak, akik mégis ennek a hobbinak hódolnak?
A gyufacímkegyűjtés napjainkban extrém hobbinak számít. Az Internet az, ami rendelkezésre áll, mint lehetőség (aukciós oldalak, gyűjtő honlapok, elektronikus levelezés gyűjtőtársakkal). Klubról én nem tudok Magyarországon, ahol szervezett módon gyufacímkével foglalkoznának. Jó lenne, ha valaki felvállalna egy ilyen klub létrehozását, én ehhez már öreg vagyok, de szívesen részt vennék egy ilyen klub munkájában.
Mi a terved a gyűjteményeddel, van-e családodban olyan személy, aki tovább viszi ezt a hobbit?
Jelenleg a családomból csak én foglalkozom gyufacímke-gyűjtéssel. A kisebbik lányom Judit az, aki érdeklődik és van affinitása ehhez. Remélem, továbbviszi majd ezt a hobbit, és gondozza, ápolja a gyűjteményemet!
Mit mondanál, mit üzennél azok számára, akik kedvet éreznek a gyufacímkegyűjtés iránt? Miért érdemes ezzel foglalkozni?
Nagyszerű hobbi, mert idegnyugtató és kikapcsolja az embert, olyan, mint a keresztrejtvényfejtés, amit egyébként szintén szeretek csinálni. Ha nem jól mentek a dolgaim, vagy az egészségemmel probléma volt, akkor gyufacímkékkel foglalkozva mindig ki tudtam kapcsolni a mindennapi problémákat, tudtam, tudok hová „menekülni”. A gyűjtés kapcsán pedig sok emberrel lehet kapcsolatba kerülni, barátságok alakulnak ki, el lehet jutni más országokba is a gyűjtés kapcsán.
Köszönöm a beszélgetést, és további sikeres gyűjtőmunkát kívánok!
< Előző |
---|